Megmérettettem és elbuktam…

2009 január hó

Nem indult jó az év. Január 2-án Rob barátom hívott hogy mennek síelni a gyerekeivel 1 napra szlovákokhoz. Ráértem elmentem, síeltünk indultunk haza. Besztercebányát elhagyva a régi úton indultunk haza nem az autópályán mert a ford busszal úgy sem lehet száguldozni. Már majdnem elhagytuk a várost mikor hírtelen feltűnt előttünk a mi sávunkba szemben egy autó. Rob elhúzta a kormányt balra hogy kikerüljük őket erre ők is visszatértek a saját sávjukba így megint szemben vagyunk, kormány jobbra ők is megint kitérnek így megint szemben egymással. A frontális ütközés előtt láttam a mikrobusz lámpájának a fényében, hogy a szembejövő autóban kikerekedett szemmel nyitott szájjal a kormánynak és a műszerfalnak feszülve egy fiatal pár ül. Rob ordít én kitámasztom magam egy elhaló ne… még kicsúszik a számból majd látom nyílni a légzsákokat a másik autóba. A csattanás után jön a csend majd a kicsivel később a kérdés, - Mindenki megvan? És szerencsére mindenki jól volt.
Kiszállunk látjuk a hogy a másik autóból előkerül egy 3 év körüli kisgyerek is, ők is jól vannak. Remegés, izgalom mindenkin. Eva mert így hívták a lányt a másik autóban a gyerekkel átül a buszba mert abból több maradt. A két kocsi eleje teljesen egybe olvadt. Lengyelek, Budapestről hazafelé, véletlenül a rossz sávban. 17:00. Ekkor eszembe jut hogy milyen gyorsan vége tud lenni az életnek, és hogy mekkora szerencsék volt ott akkor. A január 2-át minden esetre mint második szülinapot megőrzöm.
Érkeznek helyszínelők és tűzoltók, semmi felesleges kérdés hogy ki vagyunk, honnan, miért volt a baleset. Egyetlen kérdés hogy mindenki jól van-e?
Rob kezdi fájlalni a jobb kezét talán az adrenalin szint csökkent a szervezetében. Tűzoltó srác sínbe teszi az egyik jobban meg van ijedve mint mi. Kezdődik a helyszínelés, szondázás, mérés, rajzolás, Közben megjött a mentő és a roncsszállító is. Minden iszonyatosan profi és szervezett. Rob-ot beviszik a korházba mert a sérülés az sérülés. Autómentős kezembe nyom egy névjegy kártyát hogy hol lesz a busz ahol át kell majd venni. Azon persze nem volt cím. Természetesen az összes cuccunk benne van. A rendőrők is pakolnak és én három gyerekkel állok az autópálya szélén. Természetesen minden mobil le van merülve. Ekkor kezdek először egy kicsit aggóni amit meg is osztok a rendőrrel hogy minden ok de most itt az út szélén nekünk nem túl jó álldogálni. Ezt ő is érzi így változik a terv mindenki megy be a kórházba így van a ki helyszínelős autóval van aki mentővel van aki tűzoltóval érkezik a kórházba.
A lényeg szlovákoknál előző nap vezették be az eurót. Mindenért fizetni kell mentőszállítás, gipszelés (Rob eltörte a karját), autó mentés stb. Persze nálunk és lengyeleknél nincs kp, kártyával nem lehet fizetni a kórházban. Automata pénz kivét, nincs aprójuk visszaadni.
Kórház rendezve irány a rendőrség. 19:00. Jegyzőkönyvfelvétel ehhez viszont tolmács kell lengyel is meg magyar is mert úgy a szabályos közben összebarátkozunk a lengyelekkel a folyosón a kissrác Kubus, aranyos, tudja pontosan hogy mi történt. Jegyzőkönyv felvételnek hajnali 01:00 kor lett vége közben a srácokért kijött egy másik autó, a buszért hívtunk autómentőt. Reggel 05:00 kor értünk haza Robbal az autómentőn, pontosan 24 óra volt a kaland. A két autó totálkáros lett, Rob eltörte a kezét, és egy rakás pénzt fizettünk ki mindenre, persze a biztos előbb-utóbb kifizeti. Amit sajnáltunk hogy így nem tudtunk menni a január végi 10. telemark találkozóra ahol pedig nagyon vártak minket a szlovák barátaink.

Az élet azért tud produkálni érdekes dolgokat. Két nappal később hív anyukám hogy a nagybátyám mesélte neki hogy másodikán voltak náluk a lengyel ismerőseik - akik közül a lány a nagynéném amúgy tavaly előkerült mostoha testvére és idén látogatták meg őket életünkben másodszor – és az úton hazafelé karamboloztak egy amerikai sráccal. Anyum annyit mondott hogy ne is folytasd tudom kik voltak azok…

Gyakorlatilag egy sohasem látott rokonommal (még ha nem is vérszerinti) egy hideg januári estén majdnem együtt haltunk meg.

Január második hétvégéjén a barátnőm szüleivel lementünk Balatonra korizni. Minden jó volt míg az utolsó körben - mikor máskor – a barátnzm anyukája elesett és összetörte az arcát. Nem volt túl jó helyzet benn a jégen távol a parttól egy vérző fejű, agyrázkódást szenvedett embert kivinni a partig. Pest, kórhát 2 nap megfigyelés aztán jöhetett haza, kis pukli meg vérömleny maradt.

Ekkor kezdetem el rajta gondolkodni, hogy esetleg üzenni akar nekem valamit az élet csak nem tudom hogy mit. Korábban ezt sohasem éreztem de azokban a napokban igen.

Egy este a vittulában kiderül hogy S gyereket vár V-től ezen annyira megdöbbentem hogy teljesen üres lett az agyam. Nagyon örülök neki és nagyon boldogok de számomra ez döbbenetes. Aztán persze kiderült hogy E-ék már a második gyereket várják, és P-ék szintén. Akkor megint azt éreztem hogy elmegy mellettem az élet. A múlt évben ketten is mondták hogy szívesen szülnének nekem gyereket, de én még nem készültem fel rá, igaz szerintem nem is lehet rá felkészülni arra egyszer csak megérik az ember és kész.

Január közepén a tesókkal felmentünk Visegrádra gyakorolni a IVSI találkozóra mert lehetőségünk volt Telemark demo-t tartani a kongresszuson. Jó volt újra együtt telemarkozni velük. A demo programot nem tudtuk összetenni de jól szórakoztunk.

Filmszemle program: átfutottam és megakadt a szemem egy név láttán Nagy Viktor Oszkár. Örülök hogy sikerült neki összehozni egy nagyjátékfilmet. Igazából már 16 évesen tudtuk hogy a legkreatívabb köztünk mindig páratlan negyedes számokat írt amit mi alig tudtunk követni és megtanulni játszani. Back to the buckets volt az együttes neve amit sohasem fog feledni

Január 27 IVSI kongresszuson mint a Telemark Demo Hungary csapat tagja csúsztunk magyar ország egyetlen havas foltján amit megmentettek az eső előtt ott ahol gyermekkoromban mindig síeltem.
29-én ingyenes telemark oktatást tartottunk de szinte nulla volt az érdeklődés bár délutánra összejött 8 ember ami nem rossz. Én nem bánom hogy nem akar telemarkozni sok ember, én így jobban érzem magam.

Január 31. Ma reggel minden jónak tűnt tegnap este vittula reggel ébredés, szerencsétlenkedés majd pakol a kedves, aki már nem bírja tovább mellettem, mert nem szánom rá magam semmilyen komolyabb dologra. Szerintem most nagyon komolyan gondolta mindent elvitt innen. Félek hogy ő volt az aki igazán szerettet engem és ilyen soha többé nem lesz az életembe.
Kezemben a két mozi jegy Viktor filmjére 20:30 MOM Apaföld. Egyedül nézem meg. Vége a januárnak.