Tegnap reggel más napos fejfájással ébredtem az ő szülinpaja miatt, utólag mégegyszer is boldog szülinapot, mikor is felhívták a figyelmem hogy szakad a hó és tetőtéri ablakon már nem is lehet kilátni.
Fanfárok harsogtak a fejembe és már láttam magam újra a hegyről lefelé suhanni a kalsszkus tartásban
Ma reggel már biztatom a tesókat hogy csússzunk egyet hétvégén valahol ahol egy kicsit is lejt a felület. Nagyon vártam már a telet és alig tuduk bennt maradni az irodában de a türelem a legjobb barátunk ahogy Karak tanított a kisvukkot.
Monday, November 12, 2007
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
köszi testvérem! :) én köszönöm a jelenlétzet, mely nagyban emelte az est fényét :)
na ne kezdjen hízelegni sajna nem maradhattam a végéig egy kicsit szégyenlem is magam emiatt... de majd elmúlik
Post a Comment