Jó néhány hete belekezdtem egy kísérletbe. Arra voltam kíváncsi hogy ha egy-két ismerősömet bizonyos ideig nem hívok fel akkor ők vajon mennyi idő múlva találják meg a telefonon a zöld gombot. Az eredmény lesújtó. Az emberek „barátaid” úgy elfelednek mintha sohasem léteztél volna a számukra. Egyszerűen túllépnek rajtad, gondolom egy vállrándítással elintézik magukban a dolgot.
Eleinte a napi kb öt hívást (ami oda vissza meg volt) lecsökkentettem napi egyre majd heti háromra, egyre majd nem hívtam és vártam. Két hét múlva amikor újra hívtam őket úgy éreztem hogy elbeszélünk egymás mellett vélt vagy valós sérelmek miatt. Azóta is gyakorlatilag csak én hívom őket amiből nekem egy kicsit az jön le hogy esetleg én futok a barátság után. Kedvencem mikor a semmiből hívnak de csak azért hogy szívességet kérjenek, persze segítek de mégis…
Most így utólag nem biztos hogy érdemes volt belekezdeni a dologba de ezt már nehéz meg nem történté tenni. Egyszóval nem próbáljátok ki otthon.
Kellemes csalódás is volt és hol máshol mint a kedvenc klubomban a vittulába amit most ritkábban látogatok sajnos, ott ugyanis már gondolkodtak hogy felteszik a képemet a tejes dobozokra.
Egyéb közérdekű információk:
Van nálam egy kölcsön bogár ami 37 éves és citromsárga és őrült jó hajtani
Felfedeztem némi jó dolgot a munkámban
Thursday, April 10, 2008
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
1 comment:
annyira tudtam. amikor egy hónapig brazíliában voltam, majd visszatérésem után ellátogattam a vittulába, a tim kérdőre vont, hogy "te meg hol voltál mostanáig?" pedig akkor még nem is voltam a zenekarának groupiefanja. :) látod, vannak örökérvényű dolgok az életben, a vittulába vetett hite pl. sosem inog meg az embernek. :)
Post a Comment