felületes szemlélődés

tegnap este jutott eszembe hogy valamelyik hétvégén mikor mondtam anyunak hogy egy két barátommal lejárunk próbálni akkor anyukám megkérdezte:
- és mit játszotok jazz-t?
én elképedve áltam és a könnyeimmel küszködtem egyrészt a nevetéstől másrészt azért hogy 30 év után anyunak hogyan jutott eszébe hogy jazz-t játszunk, mikor világ életemben rák n roll dübörgött a szobámba és tesómnál is és hosszú hajam volt régen (type o negative) meg grandzsos csapzott meg HC-s rövid meg tesómnál egyszer hamarabb ért haza rendőrség mint ő egy koncert után
-NEM anyu, bedugjuk a gitárokat maximura felcsavarjuk a ládát és két órán át üvöltünk mint régen
-aha klassz, borsóleves jó lesz ebédre?
-igen de légyszi csipetkével...